Bizonyos műtéteket csak te végzel Magyarországon. Melyek ezek a speciális területek és beavatkozások?
Amit kiemelnék, az a hypophysectomia, az agyalapi mirigy műtéti eltávolítása, ami legtöbbször a mirigy daganatos elváltozása miatt történik. A beavatkozás nehézsége, hogy a műtéti terület a szájon keresztül érhető el. Világszerte is csupán 4-5 ember végez ilyen műtéteket a kisállatgyógyászat területén. Van még egy olyan beavatkozás, amit egyelőre csak mi csinálunk, tehát mi hoztuk át a humán gyógyászatból ezt a feltárási technikát. Az agy belsejében, az oldalsó kamrákban vannak bizonyos tumortípusok, melyek eltávolítása ún. transcallosalis megközelítéssel lehetséges. Az Amerikai úti Idegsebészeti intézetben dolgozik egy kedves barátom, dr. Nagy Gábor, aki nagyon-nagyon jó humán idegsebész. Ő mutatta meg nekünk ezeket a technikákat. Ezeket a tumorokat korábban a kisállatoknál nem operálta senki. Természetesen nemzetközi szaklapokban is publikáljuk ezeket az eseteket.
Ez azt is jelenti, hogy akár külföldről is megkeresnek benneteket ilyen problémákkal?
Volt már páciens, aki külföldről érkezett. Leginkább a szomszédos országokból keresnek meg, Ausztria, Románia, Szlovákia stb. De régebben volt betegem Amerikából is. Érdekesség, hogy annak anyagi oka volt. Jobban megérte iderepülni, mert ennyivel olcsóbbak nálunk ezek a beavatkozások.
Említetted, hogy a humán gyógyászatból hoztok át a kisállat gyógyászatba bizonyos technikákat, és a LimesVet is hasonlóan kezdte el 3D technológiát átvinni az állatorvoslás területére. Alapvetően ez szokott lenni az út?
Nagyon sok olyan beavatkozás van, amiket régebben és talán még ma is – bár már szigorítottak néhány dolgon – legelőször állatokon kezdtek el kipróbálni, főleg sertéseken. Ilyenek például a szívbillentyű beültetések és az érplasztika. S amikor ott már sikeresek voltak a műtétek, utána kezdték el alkalmazni embereken. Tehát olykor pont fordítva van az út. Az én szakterületem az idegsebészet. A humán idegsebészet pedig jóval előrébb jár, mint az állatorvosi idegsebészet. Ebben az esetben tehát inkább mi tanulunk tőlük, akár különböző feltárási módokat is. Van azonban néhány humán orvoslásban használt feltárási mód, amivel egy hasonló tumort a kutyában vagy macskában nem tudunk kivenni, mert teljesen más az anatómia. Nem tudunk úgy hozzáférni. Vannak tehát limitációk. Nem tudunk mindent átvenni. De amire van esély, hogy működhet, azt érdemes megpróbálni.
Egyébként a humán orvosok nyitottak arra, hogy tapasztalatokat osszanak meg az állatorvosokkal, vagy a szakmai folyóiratokat kell követnetek, hogy milyen új technikák vannak?
Ez emberfüggő. Természetesen az egyszerűbb módja az, ha az ember utána olvas, megnézi a szakirodalmat. Ezekben le van rajzolva az eljárás, fotókkal van illusztrálva. De ez nem ugyanaz, mint amikor az ember csinálja. Papíron sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen a való életben. Úgyhogy szerintem érdemes valakitől eltanulni, akinek ebben van tapasztalata. Nagyon sok humán orvost ismerek, akik teljesen nyitottak az együttműködésre. Ha humán kollégákkal kerülünk kapcsolatba, sokszor van ez a társszakma-érzés. Nagyon sok humán orvos azt gondolja, mi a kollégái vagyunk, csak mi állatokat gyógyítunk.
Ha már az együttműködésekről esik szó. A LimesVet munkatársaival ti is közösen dolgoztok az innovációkon, számítanak a ti gyakorlati tapasztalataitok. Hogy kezdődött ez a közös munka?
Ezek az innovációk nagyban segítik a munkánkat, akár gerincsebészetről, akár agysebészetről van szó. Vizualizálás, koponyapótlások, gerincstabilizálás, speciális implantátumok, fúróvezetők stb. Ezek óriási segítséget adnak a sebésznek. Megkönnyíti és felgyorsítja a munkát, a szövődmények is kevesebbek. A közös munka 2018 körül kezdődött, amikor az első hypophysectomia kapcsán dr. Czeibert Kálmánt megkerestem, hogy segítsen nekem. Ő ugyanis kiváló anatómiai tudással rendelkezik. Később például egy koponyapótlásban is együttműködtünk, itt már 3D nyomtatásban és tervezésben is segített. Amikor pedig elkezdtek a LimesVet égisze alatt fejleszteni, hozták a teljes rendszert kiépítve, ami sokkal könnyebbé, összeszedettebbé, egyszerűbbé tette ezeket a beavatkozásokat. Korábban akár 3-4 helyre kellett menni, mire egy implantátumot beszerzett az ember. Egy gerincbeteg kutya esetét hoznám példaként, akinek a nyaki csigolyái nem voltak megfelelően stabilak és emiatt mikor lehajolt vagy felnézett, a csigolyái kissé elmozdultak, ami komoly fájdalmat és következményes mozgás problémát okozott. Ezt kellett egy egyedi, speciális implantátummal stabilizálni. Itt is a Kálmán volt, aki sokat segített. A CT alapján megtervezte, hogy miként álljanak a csavarok, és rátervezte az implantátumot. A fúró-vezetők ki lettek nyomtatva, illetve megkaptuk az egyedi, az állat anatómiájához illeszkedő implantátumot. Ezek segítségével tudtuk a megfelelő eredményt elérni.
Ha a jövőre gondolunk, a te területed milyen áttörések várhatók még?
Ami most már elérhető, az is óriási nagy segítség. Az egyedi implantátumok a gerincgyógyászatban, az agyműtéteknél a 3D vizualizáció és a kinyomtatható, kézbe vehető segédletek, amik akár egy agyterület teljesen pontos másai, nagymértékben segítik a beavatkozások pontosságát, sikerességét. Talán a humán gyógyászatban már megjelent, sztereotaxiás műtétek lehetnek a következő lépés. Ha nagyon science ficitonben gondolkodom, akár a VR szemüvegek segítségével végzett beavatkozásokat, amikor azon keresztül az orvos a legkisebb ereket is látja, elképzelhetőnek találom vagy nem beszélve a robotikáról, amik sokkal precízebbé és biztonságosabbá tehetik a bonyolultabb eljárásokat.
Az interjú első része itt olvasható.
